Képzés ELTE-n: művészeti instruktor MA

Város: Padova

Fogadóintézmény: Università degli Studi di Padova

Ösztöndíj: Erasmus+ Részképzés
 

A 2025/26-os őszi félévemet töltöttem Padovában. Ha valamit ki kellene emelnem, hogy mi az, amit magammal viszek ebből a fél évből, azt mondanám, hogy ne aggódjam túl a dolgokat, mert a végén úgy is minden megoldódik. Sajnos erre én hajlamos vagyok, és már a kiutazást megelőző adminisztratív teendők és szálláskeresés is elég sok stresszt okozott, főleg miután a kinti egyetem kiküldött egy tájékoztató dokumentumot, amiben felhívták a figyelmet arra, hogy milyen lakhatási krízis van Padovában, mivel rengeteg a külföldi diák, nem csak az Erasmus miatt, hanem akik rendesen kint tanulnak. 

Ezért aztán a szálláskeresést már 5 hónappal a kiutazás előtt elkezdtem, és javaslom mindenkinek, hogy időben kezdje el, ha Padovába készül, 

mert lehet, hogy fog találni szállást később is, viszont nem mindegy milyen áron, ugyanis az albérletárak az egekben vannak, és sajnos nincs lehetőség európaiként kollégiumot igényelni. Nekem végül egy ügynökségen keresztül sikerült szobát találnom egy 7 szobás lakásban, tehát 6 emberrel laktam együtt. Eleinte ettől is tartottam, hogy mennyire lesz kaotikus ennyi különböző nemzetiséggel és személyiséggel együtt élni, 

de ezek az emberek, a lakótársaim, lettek végül a legfontosabb részei az Erasmusomnak, és egy csodálatos közösség alakult ki.  

A város nagyon élhető, a nyüzsgő főváros után éles kontraszt a mérete miatt, de a sok diák miatt mindig tele van élettel és sok program van, illetve a helyi ESN is szervezett hetente több programot, amik eleinte nagyon jók voltak az ismerkedésre, így sosem unatkoztunk. Szerdánként mindig van Flunkyball, illetve egy Mercolegin nevezetű esemény a Portellonál, ahol a legtöbb egyetemi épület található, ilyenkor az utcákon és a környező bárokban gyűlnek össze a diákok és beszélgetnek, aperolt isznak, a hídon pedig egy DJ zenél. 

Ilyen igazi dolce vita. 

Ami meglepő volt számomra, és több magyar diáknak is, akikkel beszéltem, az a kinti egyetem nehézsége. Ez szaktól függetlenül így volt, hogy a kurzusok követelménye magas volt, és nagyon sokat tanultunk a vizsgaidőszakban. A tanárok nem tettek különbséget az erasmusos és a rendes diákok között, mindenkitől ugyanazt várták el, sőt, valójában nem is tudták ki az erasmusos diák, mivel a kurzusok előadás formájában voltak megtartva, így legtöbbször csak a vizsgán derült ki, hogy ki erasmusos és ki sima hallgató. Ez kicsit személytelenné tette az oktatást. A kurzusok, amiket hallgattam, nagyon nehezek voltak, viszont rengeteg új tudást adtak és érdekesek is voltak. Egy kurzushoz általában heti 2 alkalom tartozott, illetve volt, hogy egy alkalom 3 órás volt, így az információ mennyisége is rengeteg volt. A vizsga legtöbbször szóbeli volt, sokszor kiegészülve írásbelivel is, illetve volt, ahol még projektmunkát is be kellett adni. Ez is teljesen más volt, mint az itthon megszokott, hogy általában írásbeli vizsga van.

Amit kiemelnék, és ami az egyik legjobb része volt a mobilitásomnak, az a közös utazások, a régió felfedezése, városlátogatások. 

A félév során eljutottam Velencébe, Veronába, Trevisoba, Firenzébe, Bolognába, Chioggiába, és a Garda-tóhoz is.

Ezek az élmények nagyon emlékezetesek voltak, és a tanárok is arra bíztattak minket, hogy most vagyunk Olaszországban, használjuk ki, utazzunk, tanuljunk olaszul, menjünk múzeumokba, mert történelemből és művészetből itt nincs hiány. És igazuk volt.